Sok kutyafajtával ellentétben a golden retriever történelme viszonylag újkeletű. Alapos kutatásoknak köszönhetően e fajta története meglehetősen jól meghatározott és dokumentált.

Korábbi elgondolások alapján a fajta orosz cirkuszi kutya volt, melyet Lord Tweedmouth (korábban
Sir Dudley Majoribanks) látott fellépni Brightonban, 1858-ban. Ezek a kutyák megjelenésüket tekintve vastag, hullámos, szőrzetű, krém és világos aranyszínű egyedek voltak. A lordot annyira lenyűgözte a kutyák intelligenciája, külleme és tanulékonysága, hogy mind a nyolc kutyát megvásárolta és elszállította őket skót birtokára, Guisachan-ba.

1952-ben a lord unokaöccse (Ilchester hatodik grófja) elvetette a korábbi elméletet, arra hivatkozva, hogy talált egy gondosan vezetett „stud book”-ot 1835-ből, amely rögzítette a Guisachan-ban élő összes kutyát. Ebben a könyvben nem történt említés az orosz kutyákról. Volt egy bejegyzés egy Nous (1864, Brighton) nevű kutyáról, akiről azt gondolták, hogy az orosz cirkuszhoz tartozik. A bejegyzés alapján tenyésztője Lord Chichester volt. Lord Tweedmouth unokája kijelentette, hogy nagyapja vásárolta meg az első sárga kutyát Brightonban, ahol azt mondták, hogy ez az egyetlen sárga kiskutya a fekete hullámos szőrű kölykök közül. Ez a kölyök volt Nous.

Az 1868 és 1889 között tenyésztett kölyökkutyák egy részét megtartották, néhányat odaadtak más tulajdonosoknak, szomszédos birtokokra, barátoknak és rokonoknak, Angliában és Skóciában. Ekkor alakultak az első kennelek.

Nous és Belle párosításából 1868. júniusában, 4 sárga kutya született (Crocus, Cowslip, Primrose és Ada).Ezeknek a későbbi tenyésztéseknek generációit rögzítik az úgynevezett kennel nyilvántartások, melyeket Guisachan-ban őriztek, e feljegyzések jelenleg a Kennel Club könyvtárában találhatóak.

Nous és Belle utódait hullámos és sima szőrű retrieverekkel, vízi spániellel és vörös szetterrel párosították. Elsősorban a sárga (és néhány fekete) kiskutyákat tartották meg, annak érdekében, hogy e vonalat folytassák.

Mrs. Winifred Charlesworth jelentős szerepet játszott a fajtaklub létrehozásában, valamint jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy a Kennel Club elismerje a fajtát. Ő készítette el az első fajtastandardet, melyet a Kennel Club elfogadott és amely a mai napig szinte változatlan maradt. Mrs. Charlesworth volt a tenyésztője és kiállítója az első golden retrievernek, aki show champion címet ért el. Teljes vállszélességgel állt ki a fajta munkaösztönének megőrzése mellett.

1913-ban a fajta hivatalosan is elismerté vált a Kennel Club által, mint „Retriever – sárga – vagy arany” és végül 1920-ban, mint „Retriever-Golden”.

Az I. Világháború (1914-1918) utáni években a golden retriever megjelenése hozzájárult a fajta népszerűségének jelentős növekedéséhez, és az 1920-1930-as években az egész nyugati világban elterjedt a fajta. A kanadai kennel club 1932-ben, Franciaország 1934-ben, Ausztrália 1937-ben regisztrálta a fajtát. A golden retriever fajta nem szenvedett el olyan szerencsétlenségeket a II. Világháború alatt, mint más kutyafajták, minőségi tenyészállománnyal rendelkezett, így egyetlen fontos tulajdonsága sem veszett el.

Az 1940-es évektől a fajta népszerűsége folyamatosan nőtt, a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb kutyafajtájává vált.

A golden retriever a kezdetektől fogva kiváló munkakutya, híres a megbízhatóságáról és nyugalmáról. Fizikai és mentális képességei teszik a golden retrievert tökéletes vadászkutyává, mindemellett a modernkori elvárásoknak is megfelel.